Kedves Hetvenkilencesek!

Habzda Laci kezdeményezésére létrehoztam a Ti osztályotok internetes oldalát is. Ez a harmadik ilyen osztályblog, eddig a Hetvenhetes és a Hetvennyolcas osztály rendelkezett ilyennel. Most lelkes önkéntesekre lesz szükség, hogy anyagokkal feltöltsétek és mindig aktualizáljátok. Természetesen én is segítek, amíg nem önállósodtok.

Küldjétek a képeket, visszaemlékezéseket!

Példaképetek legyen a Hetvenhetes osztály, akiket szintén én indítottam, de ma már gazdagabb az oldaluk mint a miénk, és teljesen önállóan csinálják. Ezúton is gratulálunk nekik!

Üdvözlettel: Vizi Laci

Köszönjük, Vizi Laci!

Helló Skacok!

Íme a modern kor. Hát ide jutottunk, és rémes, hogy nem a Kiss Gabinak (aki profi) jutott eszébe ilyesmit csinálni, hanem Vizi Úr volt a kezdeményző, akinek nem lehetünk elég hálásak, hogy mindezt létrehozta.

Akinek bármilyen közlendője, javaslata vagy egyébje van (az anyukám bizonyos részei, esetleges ősi mesterségbeni jártasságára való utaláson és a vele való vérfertőző viszony létrehozásán kívül is), az ne habozzon, küldje el nekem a laszlo.habzda@gmail.com emil címre, hogy közkinccsé tegyük ezen az oldalon.

Üdv mindenkinek: H.L.

Kedves H. Laci!

Úr az a (fütyszó... füttyszó...), és ne legyetek hálásak, mert nagyon örülök, hogy tehettem valamit a Csapatért!

Üdv: Vizi Laci

Adatvédelem! Az osztályblog jelenleg nyilvános, bárki láthatja, aki az interneten szörfözik. Ha bármely téged érintő képről, információról úgy döntesz, nem kerülhet nyilvánosság elé, jelezd Habzda Lászlónak vagy Vizi Lászlónak. A sérelmezett anyagot azonnal levesszük, vagy jelszóval védett, nem nyilvános helyre tesszük kérésed szerint.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Ünnepek

Itt lehet majd megemlékezni a szülinapokról és névnapokról.

Ha a következő linkre kattintasz, a naptár szerkesztési webhelyére jutsz:

A naptárba lépéshez kattints IDE (Ezt csak a blog kezelője használhatja a blog jelszavával.)

- A bal oldalon, fent két nyil található, melyekkel előre és hátra görgethetitek a naptárat. Ha a mellettük lévő "MA" felíratu gombra kattintasz, a naptár magától az aktuális dátumhoz görög.

- Az aktuális napot mindig világossárga kitöltés emeli ki.

- A jobb oldalon, fent található kék fülekre kattintva kiválaszthatjátok, hogy egy hetet, egy hónapot akartok egyszerre látni, vagy naplószerűen csak a soron következő eseményeket.

- Az említett kék fülektől balra a nyomtatás ikonra kattintva az éppen beálított naptár látványát ki is nyomtathatjátok. Ha másik hónapot, vagy másik hetet nyomtatnál, előbb a baloldali nyilakkal a megfelelő pozícióba kell görgetni.

- Az egyes napokra beírt bejegyzéseknek csak az eleje látszik, de ha rákattintasz az egérrel egy kis ablakban felette megjelenik az egész szöveg, amely több mondatos is lehet.

A zenekar

A zenekar

A képen a Meduza zenekar látható. Molnár Gyula (dob), Zajácz László (basszusgitár), Bohár András ( gitár) és Habzda László (ének stb.), valamikor 1976-ban. Azt hiszem, a Than első zenekara voltunk mi annak idején, kevés tudással, hatalmas lelkesedéssel. Később talán voltak többen is, de mi voltunk az elsők, és erre büszkék vagyunk. (Megjegyzés: a 77-ben végzők között, mintha László Feri játszott volna gitáron /a Paff a bűvös sárkányra határozottan emlékszem, hogy játszotta/, Tóth Péter pedig ördögien kezelte /szájalta/ az exponált negatív filmkockákat, de ők nem voltak zenekar.)

És a zene

A zenekari felállás később annyiban módosult, hogy Zajácz Laci és Habzda Laci hangszert cserélt még valamikor '78 környékén (végül is Zaji belátta, hogy túl nagy neki a basszusgitár), és ezután H.L. kezelte a robosztus hangszert. Később Gyula a világhír helyett egy moszkvai egyetemet választott, így őt is pótolni kellett, de már nem osztálytárssal. Az itt hallható felvételen Habzda Laci még gitározik is, Zajácz L. pedig énekel. A dobokat a Benkó Dixiland dobosa kezeli(komoly!). Az eredményt kritikusan és igazságtalanul ítéljétek meg. Az első dalt, a Folyó címűt, valamikor '77 tájékán egy magyarórán hoztuk össze. Úgy kezdődött, hogy Szilágyi Józsi leírta az első sort: "Azt hittem, hogy én leszek, ó a Folyó" ezt a papírt továbbadta a Zajácz Lacinak, akinek megtetszett, és tovább írta. Hogy csak ő fejezte be, vagy Bandi is segített, az már a történelem homályába vész. A második, (Halálos születés) már a Nihil korszakban készült. A szövegét egy barátunk kezdte ennek is, majd szintén Bohár-Zajácz (szinte már-már Lennon-McCartney) közös befejezés következett. A zene eredeti, a zenekar közös munkája, Bandink irányításával. Hát ennyi.

Volt egyszer egy foci csapat is

Volt egyszer egy foci csapat is

A kép 1977-ben Alsótekeresen készült a verhetetlen csapatról. Ez nagyjából igaz is, hiszen focicsapatunkat a 4 év alatt nem nagyon győzte le senki. Már elsőben is megnyertük az iskolai focibajnokságot, és negyedikig egyszer kaptunk ki (negyedikben), szintén Alsótekeresen, az akkori elsősöktől. Mentségünkre legyen mondva, a mérkőzésről nem tudtunk, és amikor szóltak, hogy focizni kéne, addigra a csapat nagyjából tök részeg volt. Nem is nagyon értették mi történt. Később Porubszky Gyuri mesélte, hogy amikor kapuralövés volt, nem tudta, melyik labdát védje ki...

A csapat tagjai hátsó sor: Molnár Gyula, Katona László középen: Csák László, Bohár András, Zajácz László elől: Porubszky György.

Osztálykirándulás

Osztálykirándulás

Valahol kirándultunk. A jószeműek felfedezhetik, hogy a táblán jeleztek egy bisztrót kb. 100 m-re, meg egy múzeumot (ennek a tábláját Gyula kissé takarja) valamivel messzebb. Mi természetesen a múzeumba mentünk! A képen balról jobbra: Zaji, Kiss Évi, Abonyi Zsuzsa, Pupi, Habzda L és Csomi kicsit szorosabban, mögöttük Csámpi (Molnár Tibi) továbbá Szengofszky Galus, Bandi (takarva) gitárral, Breki az E-dúr akkorddal kűzd, Ferov Miki, Molnár Gyula (háttal) és Virág Karcsi. A többiek már előre mentek a múzeumba.

Az osztálynévsor

Abonyi Zsuzsanna
Ajler László
Bedőházy Csilla †
Dr.Bohár András †
Csák László
Csomós Judit
Eördögh Csilla
Ferov Miklós
Habzda László
Hopka Erzsébet
Katona László
Kiss Gábor
Kiss Éva
Kovács Gabriella
Litter Ildikó
Marschall Erzsébet
Mátrai Erika
Molnár Gyula
Molnár Tibor
Nagy László
Nagy Mária
Papp Attila
Porubszky György
Sárosi Sándor
Szengofszky Beatrix
Szilágyi József
Szobotka Gábor
Tölgyesi Lívia
Tury Mária
Virág Károly
Vitányi Éva
Zajácz László
Dr.Zombori Erika

Játszottak még:

Ambrusics Nóra 75-76

Bana Erika 75-78

Keller Angéla 75-77

Kovács Csilla 75-78

Tafferner Ivor 76-78

Szilágyi Józsi:

Labor, labor, labor

Amilyen különbözőek voltunk egymástól, egy tekintetben viszont olyannyira azonosak: a laborgyakorlatokkal kivétel nélkül és állandó jelleggel mindig és mindenki el volt maradva két-hárommal; ami jobb esetben azt jelentette, hogy ahhoz a gyakorlathoz képest, amit éppen végzel, már a következő utánit kellett volna leadni kiértékelésre a laborfüzettel. Mindnyájan tudjátok nagyon jól, miről beszélek, ugyanis ebben a cipőben közösen és alaposan benne jártunk, stréberekkel, jó és rossz tanulóként egyaránt: a tempó, amit diktáltak nekünk, nem ismert pardont.

Úsztunk mindig a munkával, mint ahogy néha szó szerint úszott az asztalunk is. Milyen jó kis időtöltés volt mindezek közepette, mikor végre elkészült az ember egy gyakorlattal, leírván annak kivitelezését is, úgy lehetett csak a füzetet a Filó Ferinek leadni, hogy az egész dolog a 3as szabályos kis számításokon kívül a tüköroldalon még egyszer ki van számítva logaritmussal is! Csak, hogy nehogy véletlenül egy kicsit unatkozzál, meg persze gyakorlás céljából, hiszen az teszi a mestert.

Ekkor kerültek felszínre Csámpi, alias Molnár Tibi látnoki képességei. Vagy inkább Pataky-féle fejszámoló képességei, - aki látta és azonnal (a hasára ütve) köpte, kente-vágta a világ összes számának logaritmusát. A nagyszünetben. Darabját 2Ft.-ért. A hivatalos(v.Filó) leadás előtt így először ő szedte be tőlünk a nagy alakú francia-kockás füzeteket és jó pénzért kamuból a számításokat végiglogaritmálta, a négytizedes jegyű számok szinte kimeríthetetlen variációit ügyesen a füzeteinkbe ontva.

Most arról írok, hogy a nagy és állandó jellegű lemaradások, csúszásokkal való küzdelem közepette mi számított a legnagyobb szemétségnek - és ami már szinte tényleg tragikomikusan kegyetlen; a vegyész persze minden körülmények között vegy-ész, még ha az eszét épp nem is a legpozitívabb dolgokra használja. Bizony a másikkal való kicseszéshez is a kémiát hívtuk segítségül annak idején...

Ne higgyétek, hogy laborgyakorlataink leadási kényszerének állandó fáziskésései, csúszása közepette nem lehetett volna az így kialakult, amúgy is félőrülten ideges állapotot még tovább fokozni! Aki kételkedne ebben annak most felidézem, hogy ilyenkor, amikor valaki temérdek kínja mellett vette a fáradtságot és félbehagyva egy gyakorlatot az asztalra görnyedve elkezdte leírni mondjuk az előző előttinek végre a kivitelezését és a számításait, volt mindig egy - a problémánkat messzemenőkig megértő - jó Ajler Lacink, aki véletlenül sem mulasztotta volna el, hogy nagy homlok-ráncolva, együttérzését kifejezőleg melléd hajolva fehér laborköpenyed zsebébe leeresszen egy legalább 20 ml-es hasaspipettányi jódot!

Ugye emlékeztek még a jó öreg Schelbach-csíkos bűrettára? Tüneményes egy darab, de felejthetetlenségét számunkra mégis inkább a sztöhiometria tárgyköre adta meg; amikor is egy teljes álló éven keresztül állandóan különböző mérőoldatokat kellett készítenünk, először négy-tizedes pontosságig bemérve az analitikai mérlegen, utána pedig még ráadásul faktorozni is-szintén négy tizedesvesszőnyi, azaz tízezred pontossággal. Ezen épületes tevékenység során az ily módon elkészített mérőoldatát használta mindenki sok-sok elvégzendő gyakorlathoz.

Bár ez szerintem felejthetetlen élményt nyújt egy a világ irányába nyitott és épp a legfogékonyabb korban levő diáknak,-aki mégis idő közben elfelejtette volna,annak felidézem: kis tölcséres nyakincában kiteljesedő végén felülről beöntötted a szintén saját magad által előállított, faktorozott mérőoldatod, majdan a titrálás műveletét elvégezve ml-eket jelentő kalibrált skáláján leolvastad az ún."fogyásodat", amivel tudtál aztán számolni egy keveset az elkövetkezendőkben.

Ez idáig rendben van. Az nem volt viszont rendben, hogy a Virág Karcsinak miért kellett mindig rejtélyes módon 2x,3x újra feltölteni az üvegalkalmatosságot, amikor már az egész osztály minden rajta kívül álló tagjánál létrejött 12;13;14 ml körüli fogyásokkal a hőn áhított átcsapási intervallum! Ezen jó Károlyunk is igen sokat tűnődött, miközben leadott gyakorlataira rengeteg karót gyűjtött be Joli nénitől és a félév után immáron a jó időjárással, de mégis vészterhesen közeledő év vége felé is újfent bukásra állt laborból!

De az Úristen mindenható és jóságos, ezért nem tudta tovább nézni Károlyunk szenvedését és egy laboros napon az ő elméjét megvilágítá!

"Ásít... szemeit dörzsölve körülnéz... Lát és sejt... sejtése pogány! Átlátta azonnal a dolog állását!" (Bár először ő sem akart hinni a szemének!)

A mi jó Ajler Lacink éppen - na, most nem ám az árulkodó színű jódot - hanem pipettából némi hígabb kénsavat adagolt a tízezred pontosságig kiszámított faktorú mérőoldathoz, ami így nem csoda, hogy Karesznak mindig némi késéssel hozta úgymond az átcsapási intervallumot... Ilyenkor eltűnődhet esetleg egy más szakmabeli; vajon létezik-e furfangosabb ember a vegyésznél?Amennyiben említett dolog egyáltalán belefér-e még a "furfang"-kategóriába...

Habzda "L" László, a találkozón el NEM hangzott beszéde.

Tisztelt egybegyűltek!

Többek közt azért is jöttünk össze, hogy felelevenítsünk immár több, mint 30 éves történeteket. Amit én szeretnék mesélni, az is több, mint 30 éve kezdődött, itt ebben a közösségben, ebben az osztályban. Néhányunkról hamar kiderült, hogy hasonló a zenei ízlésünk, és több kevesebb időt az általánosban, eltöltöttünk a zene közelében. Adódott a gondolat, hogy alakítsunk zenekart. Viszonylag könnyen felállt a 4-es. Bohár B. gitár, Zajácz L. basszusgitár, Molnár Gy. dob, és én, mint énekes és potenciális billentyűs. Próbálkoztunk zenélni, és két dobgitár valamint Gyula diplomata táskája szolgáltatta a hangkeltésre alkalmas eszközöket. Hogy ez mennyire volt élvezhető, arról csak annyit, hogy mikor Zajiéknál elkezdtünk „próbálni”, ami kifejezés azért erősen idézőjeles, az anyukája viszonylag hamar (kb.10 perc) megjelent egy szendvicsekkel alaposan megrakott tálcával, és így alkotói szünetet tartottunk, addig is csendben. Kicsit később beszereztük első elektromos hangszereinket, és Gyula is szerzett valahonnan egy kicsit dohos szagú dobfelszerelést. Ezekkel már felléptünk az iskolai KI MIT TUD-on, két saját szerzeményünkkel, mondhatom szerény sikerrel. A számok címeire emlékszem: Időgép volt az egyik, és Szívdobogás a másik. Többet soha nem játszottuk ezeket,a dalokat, és a zenekarosdi is kicsit lecsengett, Zaji átadta nekem a basszusgitárt, és András gitárja is gyakran volt nálam tanulási célzattal. Elkezdtem hát én is gitározni tanulni. Otthon a Videoton rádió volt az erősítő. Aztán valamelyik magyar órán már harmadikban, Szilágyi Jóska leírt 2 sort: Azt hittem, hogy én leszek, ó a folyó… Zajácz L. tovább írta, és megszületett első komolyabb saját dalunk, András zseniális zenei plágiumával, ugyanis egy az egyben lekoppintotta a Shocking Blue nevű zenekar egyik számának a gitárkíséretét. A dallam persze más lett, és ez lett a Folyó című dalunk. A középiskola után sem hagytuk abba a zenélést, és Zaji visszatért közénk, mint énekes, valamint megtörtént az átalakulás, az addigi Beatles számok játszása után elkezdtünk saját dalokat írni és a Beatrice zenekar erőteljes hatására a dalok kísérete elkezdett a punk rockra hasonlítani. A szövegek is. Egyik dalunk refrénje ez volt: „vécén ülök, eszembe jutsz, hánynom kell, rád gondolok…” Mi ez, ha nem igazi punk?! Brekiék pincéjében próbáltunk, és az első koncertünket is ott tartottuk szerény érdeklődés közepette. Később Gyulát magába szippantotta a „Nagy Testvér, így aztán új dobos után kellett néznünk.
Tartottunk is néhány koncertet klubokban, vagy a Harisnyagyár ebédlőjében (ott azért inkább Beatlest meg Illést játszottuk) de a zenekar gyakorlatilag megszűnt, amikor elszólított minket a haza védelme. Közel 15 év együtt nem zenélés után született az ötlet, tartsunk „búcsúkoncertet”. Akkoriban ez divat volt.
Ez 95 nyarán meg is történt. Közületek jó néhányan ott voltak a pestlőrinci műv.központban. Nem volt valami fényes az sem. Néhány próba után, enyhén részegen nem sikerült valami túl jól. Bennem továbbra is megmaradt az a hiány, hogy a franc egye meg, ezzel töltöttük az fiatalságunk jó részét, és nincs egy normális felvételünk, és legalább a Folyót meg kéne csinálni normálisan.
A 25 éves találkozónk után, amire elhoztuk a gitárjainkat Andrással, és játszottunk is néhány dalt, kitaláltam, hogy csináljuk már meg tényleg, legalább a Folyót és menjünk el egy stúdióba felvenni, kerül, amibe kerül. Találtam is egy helyet, ami inkább próbahely volt, de az ottani fickó tudott rögzíteni is. A helyszínen aztán hamar rájöttünk, hogy ha már itt vagyunk, ne csak a Folyó legyen, hanem a többi is, ami belefér. Ezt a felvételt szintén jó páran ismerhetitek, sokan kaptatok belőle. Elérkezett a csúcs, digitálisan rögzítettük a legsikeresebb Nihil dalokat, innen már csak lefelé vezethet az út. Ez volt 2005-ben. Rákövetkező év februárjában András meghalt. Elvesztettük a gitárosunkat, a barátunkat, alkotótársunkat, én személy szerint első gitártanáromat, hiszen ő mutatta meg az A moll és a C dúr akkordokat, amik nélkül gitáros nem létezhet. Innentől kezdve a Nihil zenekarnak több értelme nem volt.
Valami mégsem hagyott nyugodni, és azt vettem észre magamon, hogy egyre többet gyakorlok otthon, és valahogy elkezdtek jóval gyorsabban mozogni az ujjaim, mint addig, egyre könnyebbé vált a gitározás. Tavaly határoztam el, hogy veszek egy elektromos gitárt és erősítőt, a családom nagy örömére, de szerencséjükre és a szomszédokéra is többnyire fejhallgatóval gyakorlok. Dalok mindig voltak a fejemben és kitaláltam, hogy ha már lesz ez a 30 éves találkozó, készüljek én is valamivel, nem csak azzal, hogy itt leszek, és jól érzem magam, hanem valami maradandóval. Szóltam Zajinak, hogy csináljunk egy Nihil-Bohár emléklemezt az akkori dalok újrafelvételével és néhány új számmal. Nem kevés időt töltöttem gyakorlással, beruháztam egy, házi felvételekre is alkalmas hangkártyára, így otthon egy számítógép és a gitár segítségével fel tudtam venni alapokat, amiket aztán odaadtam Zajinak, hogy gyakoroljon, énekeljen otthon rá ezekre az alapokra. Elmentem egy profi stúdióba is, ahol aztán a kész anyagot vettük fel, először a gitár alapokat a szólókkal, majd Zaji is ráénekelte az ő részét. Ezt az anyagot tartom itt a kezemben. A vége szoros volt, de elkészült. Elnézést, ha egy kicsit hosszú voltam, és néhány személyes dolgot is beleszőttem, de azt szerettem volna, hogy érezzétek, hogy az első, konkrétan kurva szar iskolai koncertünktől eljutottunk végre idáig, itt ez a lemez, igaz András nélkül, de az ő szellemében. Egy több mint 30 éves álom valósult meg, hiszen már a suliban álmodoztunk arról, hogy majd lesz nagylemezünk, sőt borítót is terveztünk hozzá, igaz, nem pont ilyet, továbbá egy „regényt” is írtunk a zenekarról. Talán valakinél meg is van…Szóval azt szeretném, hogy aki meghallgatja ezt a lemezt, az érezze át ennek az egésznek a „történelmét” is, hiszen tényleg 30 év munkája van benne, ne csak egy sima lemezt hallgasson, és aki akkoriban szerette ezeket a dalokat, hátha annak is örömet tudunk vele szerezni. Továbbá nagyon szeretném, hogy aki meghallgatta, az valamilyen módon visszajelezzen, hogy tetszett-e, vagy sem (bírjuk a kritikát). Az elérhetőségeimet tudjátok.